2017. március 23., csütörtök - Emőke
Magyar Természetjáró Szövetség
termeszetjaro.hu »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

DDK 2012 Vándorlás 8. nap

Rövid beszámoló a DDK 8. napjáról (július 11.) Abaliget – Bakóca
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Túránk 8 órai indulását két esemény zavarta meg egy váratlan, kiadós záporeső és a Kossuth Rádió „riportra éhes” munkatársai.
Így a szálláshelyül szolgáló iskola zsibongójában a napi túraismertetőt riportok, interjúk követték. Kilenc óra után az ég csatornái és riportot készítő stáb érdeklődése apadni látszott: útnak indult a csapat. Alig értünk a hétvégi házakhoz újra nekieredt: előkerültek az esőkabátok, majd az egyre ritkuló esőcseppek kíséretében végre nekifeszültünk a Kis-kő hegy déli emelkedőjének.
 
         

         

         

         

A dombtetőre érve kitisztult és elő-előkandikált a napsugár. Csodálatos „párapamacsok” gomolyogtak az erdő és a legelő felett.  Lekerültek az esőkabátok és a dombról csúszkálva haladó csapat hamarosan a Kövesdi-hátra kapaszkodó földúton gyúrta-dagasztotta a sarat. Az északi oldal meredekebb lejtős útjain csúszkálva érkeztünk meg Abaliget vasútállomásra. Itt újabb túratársak csatlakoztak hozzánk és a rádió munkatársai is elkísérték a csapatot párszáz lépére. Meredek domboldalon, sűrű fiatalosban, majd fenyőkkel tarkított füves terepen kapaszkodtunk a Kovács-erdő fái közé az egyre erősebben tűző napsugarak elől menekülve. Nyílt terepen haladva (Okorvölgy-vízfolyás völgyének keleti peremén) értük el Kántor-hegyet, ahol a fák között a  Hódosi kereszt Krisztus torzója tekintett vissza ránk. Milyen jó lenne most az a reggeli zápor! Rövid pihenő után a vastagon porral lepett úton, a rekkenő melegben egy órányi járás után értük a Tóth-forráshoz. A négy csodálatos szurdokvölgy találkozásánál, az öreg bükkfák árnyékában  pihenő – és ebédelő helyre  lelt a csapat. Sajnos a forrásból alig-alig csorgott a víz. Következő látnivalónk a mintegy négy kilométerre emelkedő Hollófészek volt , ahol néhány túratársunk a háromszögelési pont környékén „begyűjtöttek” egy „geoládát”. Hamarosan a Fekete István Emlékösvény Elköszönő táblájához érkeztünk, majd 500 métert sétálva Nagymátéra érkeztünk. A Fekete István Füvészkertben Pintér Ottó, a sásdi erdészet igazgatója kínálta meg az elcsigázott túrázókat a Mecseki Erdészeti Zrt. által készített szűrt (jó lehűtött!) almalével, majd bemutatta Nagymátét és tájékoztatott bennünket a Sásdi Erdészet munkájáról. Válaszolt a túratársak által feltett kérdésekre. Rónaky Gizella pedig DDK vándorlásra készített nagymátéi vadászházat ábrázoló pecséttel látta el a túrafüzeteket.

A 8. napi túra utolsó (talán legnehezebb)  3 kilométeres szakasza Bakócára vezetett a kék és a kék kereszt jelzésen (a Fekete István Emlékösvényen). A faluban megtekintettük a Sáfrány Géza Fazekas Múzeumot, az 1848-ban felszentelt templomot  és a valamikori zárda iskola folyosóján található kiállítást. Természetesen a helyi „vendéglátó egység” hűtött italai is nagy népszerűségnek örvendtek. A fáradt csapat autóbusszal utazott szálláshelyére, Mindszentgodisára. Az általános iskola nyújtott szállást, a konyhán pedig finom vacsorával várták a vendégeket.


Schóber József túravezető

Cikk első megjelenése: 2012-07-13 05:59
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 373 regisztrált felhasználó
  • 2 045 hírlevél előfizető
  • 308 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 96 túramozgalom
  • 2 931 túramozgalom teljesítő
  • 60 esemény
  • 2 160 megjelent cikk, hír
  • 210 belső oldal
  • 1 790 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter