2017. március 28., kedd - Gedeon, Johanna
Magyar Természetjáró Szövetség
termeszetjaro.hu »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

DDK 2012 Vándorlás Első nap - beszámoló

Szekszárd - Sötét-völgy
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
 A túravezetőknek az elején muszáj bevallaniuk, hogy – bár az országos kéktúrát egyénileg már végigjárták – nem voltak sem a múlt évi, sem a sok évvel ezelőtti kéktúra vándorlásokon, így el sem tudták képzelni, milyen ez. A feladatuk az indulás és a vándorlás két és fél napján a túravezetés volt. Azt nem sejtették előre, hogy a legnagyobb kihívást a szokatlan, 40 fokot közelítő időjárás jelenti majd. 
 A gyaloglás Szekszárdról az ilyenkor szokásos társadalmi-konvenciós, városnézős hangulatban indult. Az autóbusz pályaudvartól és a vasútállomástól igazságos közelségben található kopjafánál délelőtt 11 órakor szót kért (és kapott) Dományszky Zoltán, a Tolna megyei elnök, Simkó Gabriella, a Magyar Természetjáró Szövetség alelnöke és Haag Éva, Szekszárd város alpolgármestere. Természetesen mondott pár szót Matolcsy György fő túravezető is. Jakab Albert pedig a közös két és fél nap legfontosabb elvét ismertette: bárki gyalogolhat gyorsabban, lassabban is a törzs csapatnál, a lényeg, hogy jól érezze magát a kéktúrázás során. A beszédeket az ismert „Indulj el egy úton..” ének fogta keretbe. 
Az első napon Jakab Albert, Jakab Éva (paksi Demeter Egyesület), Bakonyi Ilona és Chlebovics Miklós (bonyhádi Völgység TE) voltak a túravezetők.
Délben elindult az 58 fős csapat, bár bizonyára mindenki jobban vágyott éppen valami tengerparti vizes programra. A kéktúra útvonala a nagy meleg miatt nem tudta megmutatni igazi kulturális szépségét, talán sokakban keletkezett a későbbi szekszárdi városlátogatás ötlete. 
A buszpályaudvartól a Séd-patakon átkelve platánfák között vezet egy gyalogos „ösvény” egészen a Prométheusz parkig. A platánfás Bajcsys-Zsilinszky utcán elhaladtunk az evangélikus templom előtt, a Gemenc Szálló előtt Ivó szarvas szobornál hátulról számba vettük a Wosinkszky Mór Megyei Múzeumot, majd az éppen kerítéssel körülvett, felújítás alatt álló, mór stílusban épült Művészetek Házát (a régi zsinagógát). Az Évezred kapuja szobrot a kerítés miatt arra a bizonyos következő szekszárdi látogatásra hagytuk. Volt még látnivaló a művelődési ház környékén: a Szent István szobor, az álló alakos Babits szobor, s maga a szépen felújított Babits Mihály Művelődési Központ. A Prométheusz parkot oldalaztuk, röpke pillantást vetettünk a mosolyogva bajuszát csavargató Háry János lovas szoborra, majd szinte észrevétlenül elmentünk a többek között List Ferenc látogatásairól híres Agusz-ház mellett. A Garay tértől a Béla térig tartó sétálóutcás kéktúra-szakasz nemrég szépült meg. A Garay János-szobornak még a Párizsban készült márvány talapzata is érdekes. A téren áll hazánk egyetlen állandó német színháza, a Deutsche Bühne, és szintén ezen az oldalon könyvesbolt, majd borozó, bank, étterem, kávézó csalogat. 
A Béla térre érve besétáltunk a Pollack Mihály által tervezett Vármegyeház udvarára, az egyik látnivalóhoz, melyre, vagyis a monostor romjainak megtekintésére pihenő időt szántunk. Kiállítások is vannak a régi vármegyeházban, az udvaron meg borkút, ezek kimaradtak. A tér közepén álló katolikus templom, mely Közép-Európa legnagyobb egyhajós templomaként híres a városházával áll szemben. 
A harmadik városi szakasz a Béla tértől a Babits Mihály utcán a Remete-kápolnáig tartott. Útközben a Séd-patakon ismét átkelve benéztünk a múzeumként funkcionáló Babits-ház udvarára, a kőfotelben üldögélő Babitshoz. Aztán pedig a hőség miatt hihetetlen mértékletességgel bort kóstoltunk egy közeli boros gazdánál. A Remete-kápolnánál egy utolsó pihenővel búcsúztunk a várostól. 
A város széltől a Bati-keresztig tartó szakasz kicsit húzós, de augusztusban szederrel kényeztet. A Szarvas-szurdikban kiderült, hogy hiába vártunk ide hűvöset, az egy másik évszak. 
Kiérve, felérve a K+ jelzés nyugat felé közvetlen a Sötétvölgybe vezet, korábban a kéktúra útvonala is ez volt. De most az Óriás-hegy érintésével kis kerülővel igazi kirándulós-kellemes utakon gyalogoltunk be az első napi szállásra, a sötétvölgyi faházas Gyermektáborba. 
A vacsorán kívül – tekintettel a 12 km-es, rövid távra – lehetőség volt kisétálni a tóhoz (ahol büfé is volt), felsétálni aVárhegyi kilátóhoz, ahol januárban kilátás is szokott lenni.
 
Cikk első megjelenése: 2012-07-30 09:40

Csatolt dokumentumok

Kapcsolódó túramozgalmak

Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 382 regisztrált felhasználó
  • 2 050 hírlevél előfizető
  • 308 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 96 túramozgalom
  • 2 933 túramozgalom teljesítő
  • 57 esemény
  • 2 164 megjelent cikk, hír
  • 210 belső oldal
  • 1 793 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter