2017. március 27., hétfő - Hajnalka
Magyar Természetjáró Szövetség
termeszetjaro.hu »Cikkek
Magyar Természetjáró Szövetség

Száz éve nem fejlesztettek ennyit a természetjáráson

Folytatódnak a fejlesztések a következő időszakban is
Archív cikk; tartalmát tovább nem frissítjük, így az elavult információkat is tartalmazhat.
Mintegy ötmilliárd forintnyi összeg áramlott a hazai természetjárásba az elmúlt években, és ez még csak a kezdet, ugyanis a következő időszakban számos túraútvonal és turistaház fog kiépülni és megújulni. Győri Tamás Józsefet, a Magyar Természetjáró Szövetség igazgatóját, az eddigi eredményekről és a tervekről kérdeztük.

Még a nyáron említette egy sajtótájékoztatón, hogy száz éve nem volt ekkora és ennyi fejlesztés a hazai természetjárásban. Ez így nagyon jól hangzik, de mi van mögötte?

A 19. század végén kapott óriási lendületet a természetjárás, ami korábban gyakorlatilag csak az arisztokrácia körében volt népszerű, viszont a stabil és széles polgári réteg létrejöttével és megerősödésével egyre többen kaptak rá a túrázásra. Nem véletlen, hogy a legtöbb turistaegyesület is ekkor jött létre az Osztrák–Magyar Monarchia területén. A második világháború és a trianoni békeszerződés, a magas hegyek elcsatolása után jött a nagy kérdés: hogyan tovább? Felmerült az igény, hogy a mai Magyarország területén is legyenek olyan turistaházak, mint az Alpokban vagy a Tátrában. Nagyon fontos mozzanat, hogy a civil szféra ekkor milyen óriási támogatást adott a turistaságnak, rengeteg egyesület alakult, divatos lett ezekhez csatlakozni, és nem mellesleg olyan mecénások, nagyvállalkozók is megjelentek, akik nagyon komoly beruházásokat tudtak finanszírozni, számos turistaház és kilátó épült országszerte. Az infrastruktúra fejlesztésével párhuzamosan fejlődtek maguk a túraútvonalak is a harmincas években. Ez idő tájt alakult ki számos ma ismert jelzés és nyomvonal is. Ekkor dőlt el például, hogy a kéktúra kék legyen, eredetileg ugyanis piros volt. Közel száz év után jelentősen változott a felállás, mivel a rendszerváltás után a civil szféra már nem volt képes olyan mértékben támogatni a természetjárást, mint a két világháború között, így ezt a szerepet az állam vette át. A finanszírozás mikéntje tehát alapvetően változott, de a végeredményt tekintve hasonló a két korszak eredményessége – országszerte sorra épülnek és újulnak meg a turistaházak, pihenőpontok, tanösvények és kilátók.

Kívülállóként az gondolná az ember, hogy meglehetősen nyugisan zajlik az élet a Magyar Természetjáró Szövetségnél, ehhez képest alig tudtuk összehozni ezt az interjút. Mindig ekkora a pörgés, vagy csak most gyűltek össze a teendők?

Ez részben összefügg azzal, amit az előbb említettem. Egy olyan időszakot élünk, amikor árvíz van, és a korábbi kis patak helyén hirtelen egy megáradt folyó hömpölyög, amelyen uszályok járnak. Reményeink szerint az ár levonultával azért marad annyi víz a mederben, amelyen uszállyal nem, de kisebb hajókkal azért lehet majd közlekedni. Amióta a Magyar Természetjáró Szövetségnél vagyok, tízszeresére nőtt a mérete, ami azért jól jelzi a fejlődés mértékét, illetve azt a remek lehetőséget is, amelyet kaptunk. Ez egy soha vissza nem térő alkalom, hogy újraszervezzük a hazai természetjárást és annak infrastruktúráját. Az állam most a belföldi turizmus egyik potenciális húzóerejeként tekint erre az ágazatra. Felismerték – hasonlóan a száz évvel ezelőtti fejlesztésekhez, amelyeket Téry Ödönék kezdtek el –, hogy amennyiben építesz egy attrakciót, az céllá válik. Ebből is látszik, hogy nem nekünk kell feltalálni a spanyolviaszt, rengeteg mindent meríthetünk – és kell is meríteni – a múltból és az elődökből.

Mondana konkrétumokat is, hogy milyen fejlesztések és beruházások valósultak meg az elmúlt időszakban?

Most elkezdhetném sorolni, hogy például az Országos Kékkör megújítása kapcsán mennyi mindent csináltunk, de ennél sokkal fontosabb, hogy mögé rakunk egy rendszert. Létrehoztunk egy térinformatikai rendszert, egy folyamatosan bővülő egységes adatbázist a turistautakról, amire korábban nem volt példa. Ennek – azonfelül, hogy bárki megtervezheti vele az igényeinek megfelelő útvonalat – még abban van óriási jelentősége, hogy végre van egy egységes és hiteles nyilvántartás, amely alapján például azt is ki lehet számolni, hogy mennyibe kerül ezeknek a fenntartása. A mi térinformatikai rendszerünknek az átlátható nyilvántartás az egyik kevésbé látványos, de korszakalkotó eredménye. A fenti tapasztalatok alapján létrehoztunk egy rangerhálózatot a nyomvonalak fenntartására. Eddig is voltak lelkes önkéntesek, akik gondoztak és karbantartottak bizonyos turistautakat, amire ezután is nagy szükség lesz, de most végre mögé tudtunk rakni egy olyan támogatást, amely egyrészt össze tudja fogni a civilek munkáját, másrészt megállapodtunk az erdőgazdaságokkal is, így profi erdészek gondoskodnak arról, hogy például egy turistaútra dőlt fát mielőbb eltüntessenek. Létrehoztuk a táblázás és a jelzésfestések sztenderdjét, így a jövőben egységes formában és minőségben kapnak tájékoztatást és eligazítást a természetjárók, amiből azért már jól látszik, hogy egy komoly, országos szervezet és egységes program van az egész mögött. Mindemellett létrehozunk egy szolgáltatóhálózatot is, amelynek keretei között például összegyűjtjük a túraútvonalak közelében lévő szállásokat, boltokat, látnivalókat, programokat, így a túratervezés egy egészen új formája jöhet létre. Mindezeket egy uniós projekt segítségével tudtuk megvalósítani, és remélem, hogy amit most csináltuk, illetve amit fogunk tenni a következő időszakban, az a következő száz évnek szól majd.
 


Említette az uniós támogatást, nagyságrendileg mekkora összegekről beszélhetünk, és milyen arányban áll ez az állami támogatás mértékével?

A 2550 kilométer hosszú Országos Kékkör multifunkciós megújítása uniós forrásból valósult meg, mintegy hárommilliárd forintból. Az állam is komoly szerepet vállalt például az erdőgazdaságokon és a Földművelésügyi Minisztériumon keresztül, így összességében azt lehet mondani, hogy az elmúlt öt évben nagyjából ötmilliárd forint jelent meg a természetjárás kapcsán különböző fejlesztésekben, ami lehet egy kilátó, pihenőhely vagy turistaház. A költségvetésből és az uniós büdzséből származó forrásokon túl szerencsére számos nagyvállalat is megjelent támogatóként, felismerve a természetjárás hasznosságát és pozitív üzenetét.

A fent említett EU-s projekt kifutása után mi következik?

Újabb EU-s projektek, valamint óriási feladatnak ott van még a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program, de az Országos Kékkör megújítása után jönnek sorra a nagyobb útvonalak is: a piros és a zöld. A cél az, hogy előbb vagy utóbb minden magyarországi turistaút bekerüljön az egységes nyilvántartásunkba. Az Országos Kékkör, ha úgy tetszik, egy pilotprogram volt – a megszerzett információkat, tapasztalatokat és a létrehozott rendszereket használni fogjuk a jövőben. Van még munkánk bőven, ugyanis a mintegy 25 ezer kilométernyi hazai gyalogtúraút-hálózatból eddig nagyjából 7500-at dolgoztunk fel, de mindezek mellett a vízitúra-útvonalakat is felmérjük. Ezekkel nagyjából 2018-i szeretnénk végezni.

Mit kell tudni a Téry Ödön-programról?

Első körben öt helyszín van kijelölve: Badacsonytördemic, Kisgyón, Szentendre, Hidegkút és Galyatető. Ez utóbbi nem a szeptember 19-én átadott Galyatető Turistacentrumot jelenti, hanem egy másik épületet. Azért említettem az imént helyszíneket és nem konkrét turistaházakat, mert például Kisgyónon a Balinka turistaházak tíz épületet jelentenek, de Badacsonytördemicen is három épület fog megújulni. Ezeken kívül már eddig is több turistaház épült és újult meg, illetve fog korszerűsödni az erdészetek jóvoltából.

Arra mi a terv, hogy ezt a sok turistaházat és a fejlesztéseket többen használják?

Létrehoztunk egy Természetjáró Kártyát, amellyel számos kedvezmény és szolgáltatás érhető el, ami már önmagában csábítóvá teszi ezt a fajta időtöltést. Rengeteg rendezvényen veszünk részt, és mi is számtalan programot szervezünk, itt említeném meg a közös szervezésben megvalósuló Gerecse 50 teljesítménytúránkat vagy az október 10-ei természetjáró tematikus napot, amit az MTVA csatorna közvetít. A természetjárás népszerűsítésén túl fontos célunk még a fiatalság megszólítása is, hogy legyen, aki a stafétát átveszi azoktól az idős emberektől, akiknek nagyon sokat köszönhetünk, és szeretnénk a tapasztalataikat felhasználni és átadni az utókornak. Készítünk egy sorozatot, ahol a magyar természetjárás doyenjei, aranyjelvényes túrázói szólalnak meg. Az a célunk, hogy minden korosztályban egyaránt népszerű legyen a természetjárás, ezért van az, hogy a készülő szolgáltatásaink ilyen sokrétűek, a mobilos applikációktól kezdve az erdőkben kihelyezett információs táblákig, amelyeken nem mellesleg egy-egy QR-kód is található. Az új logónk például remekül kifejezi azt a fajta törekvésünket, hogy a hagyományokból építkezve próbálunk megújulni: a korábban használt nemzetközi logó helyett a pilisi lent emeltünk be szimbólumként, egy olyan dolgot, ami ránk jellemző, kicsit mi vagyunk, és a mi örökségünk.
 


Névjegy - Győri Tamás József

Titulus: az MTSZ igazgatója
MTSZ-munkaviszony kezdete: 2013. szeptember 1.

Evangélikus lelkész, tanár, tanácsadó, tréner.
Nős, három gyermek édesapja.
Hobbi: természetjárás, lovaglás, vitorlázás és Károli-Biblia

MTSZ Országos Központ, Turista Magazin
 

Cikk első megjelenése: 2015-10-04 17:08
Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 382 regisztrált felhasználó
  • 2 049 hírlevél előfizető
  • 308 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 96 túramozgalom
  • 2 932 túramozgalom teljesítő
  • 57 esemény
  • 2 164 megjelent cikk, hír
  • 210 belső oldal
  • 1 793 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter