2017. március 28., kedd - Gedeon, Johanna
Magyar Természetjáró Szövetség
termeszetjaro.hu »Turistautak
Magyar Természetjáró Szövetség

Üröm, Templom tér - Rákóczi utca (régi Szőlő utca) - Karsztbokorerdő - Ezüst-hegyi-bánya (Ezüst-Kevély) - Kő-hegy - Pincetelep - Diófa utca, Iskola - Üröm, Templom tér

piros tanösvény (T) (piros tanösvény (T))
Létező, de hosszabb szakaszon nehezen követhető
1343142T
Ürömi-tanösvény (északi útvonal - É1-É7)
Üröm, Templom tér - Rákóczi utca (régi Szőlő utca) - Karsztbokorerdő - Ezüst-hegyi-bánya (Ezüst-Kevély) - Kő-hegy - Pincetelep - Diófa utca, Iskola - Üröm, Templom tér
Üröm, Templom tér
Üröm, Templom tér
4.6 km
45m (oda) 45m (vissza)
Műemléket érint
Természeti értéket érint
Természetvédelmi terület Természetvédelmi terület
2005
efemm
2011-07-03 17:03:33
Kattints ide!
Kattints ide!



Leírás

Térkép: Pilis, Visegrádi-hegység turistatérképe 1:40000, Cartographia (16.) 2010.
http://www.urom.hu/tanosveny_terkep.html
http://www.turabazis.hu/egytosveny.php?i=125
Az ÜRÖMI TANÖSVÉNY (térkép 1200×1600 pixel, 630 kB jpeg)

Az ürömi tanösvényt kezdeményezte és térképét korábban kiadta az Ürömiek Baráti Társasága (ÜBT). A tanösvény ötlete és első útvonalterve Dr. Tóth András munkája. A geológiai leírások Dr. Báldi Tamás (2000): Geológiai kirándulások Budapest környékén c. kézirata alapján készültek, a botanikai információkat Bőhm Éva Irén nyujtotta, a várhatóan előforduló madarakról Dr. Báldi András adott felsorolást. A történeti értékekről Nagy Fülöp Lajos (2000): Ürömi örökségünk c. könyvében találtunk forrásokat. Jelen összeállítás Báldi Tamásné Dr. Beke Mária munkája, a térkép szükséges módosítását Tóth Tamás végezte, készült 2004-ben.
A tanösvény útvonala végigvezet Üröm területén található természeti és történelmi értékeken, látnivalókon. A természetet e közben számos oldaláról közelítjük meg: növények, állatok és kőzetek egyaránt szerepelnek a gyakran gyönyörű kilátást nyujtó helyeken. A tanösvény "kétkörös", Üröm Templom térről indulva, a falu É-i, illetve. D-i részén lévő állomásokat külön-külön is felkereshetjük.
A tanösvény kijelölése 2005. októberben elkészült, az útvonalat piros "T" jelzés mutatja. Az állomásokon kihelyezett táblákon térkép és magyarázószöveg található.

Megközelíthető: Üröm Templom térre az Árpád hídtól induló sárga busszal juthatunk el (Üröm, Pilisborosjenőre félóránként indul, minden óra 25 és 55 perckor, kivéve hétköznap délelött). Autóval a Bécsi úton (10 út) a városhatáron lévő ürömi leágazáson felfelé a Templom térre, ahol parkolni is lehet.

További pontokon is be lehet csatlakozni: Rókahegyi kőfejtő (D-8 állomás), bejáratnál parkoló, elérhető a HÉV Csillaghegyi állomásától felfelé az Ürömi úton. Az Ezüsthegyi kőbányába (É-4 állomás) Üröm ÉNy-i határán vezető ösvényen mely az erdő alatti szántó és gyümölcsös közötti bokorsoron belül vezet, keresztezi a szőlőst, majd a meredek részen erdőn át jut ki a kőfejtő alatti rétre (sárgabusz megállója a Pedagógiai Intézetnél -régi iskola). Pilisborosjenőről indulva (az elöbbi sárga busszal a Pilisborosjenőn belüli első megálló) felfelé a temető mellett tovább az erdő széléig (parkolási lehetőség), majd az erdőben lévő túristaúton vissza Üröm felé. A Budakalász és Üröm közötti országútról a nyeregben induló szekérúton a Kőhegytől É-ra az Ezüsthegyi kőbányába juthatunk.

Déli útvonal
D-1 állomás
Üröm, Templom tér

A téren jelen van Üröm teljes múltja és jelene. A legrégibb emlék egy római mérföldkő, Marcus Aurelius felirattal, melyet eredetileg Kr. u. 200-ban állítottak fel. Most a katolikus templom elötti háromszög alakú járdaszigeten áll. Egyéb római kori tárgyi emlékek a szentendrei Ferenczi Múzeumban és kőtárban találhatók. A tér közepén a kis parkban díszes közkút van, karácsony táján embernagyságú Betlehemet is állítanak a fenyőfa alá. Szent György, a katolikus templom védőszentjénak bronz lovasszobra magas oszlopon áll, amit kőfaragók a falu múltjára utaló képekkel ékesítettek.

A római katolikus templom a török hódoltság után megindult betelepülést idézi, Budát visszafoglalták 1686-ban, az ide érkezett svábok már 1702-ben a középkori alapot és maradványokat felhasználó templomukban temették el első plébánosukat. A templom padlójában lévő sírkő latin felirata szerint P. John Agoston reguláris kanonok Weindorf (Pilisborosjenő) és Oerm (Üröm) parochusa nyugszik itt. 1936-ban a templomot nagyobbra építették át, a bejárat felöli régi részt megtoldva egy szélesebb templomhajóval és szentéllyel.
A korábban tiszta sváb falu lakóit 1946-ban kevés kivétellel kitelepítették (messze a másutt talált mértéken felül). Rájuk emlékeztet a két világháborúban elesettek emlékműve, és a kitelepítést idéző emléktábla. A betelepült új lakosság jelentős része már nem katolikus, ők építették a szép, új református templomukat 1985-ben.

D-2 állomás
Alexandra Pavlovna sírkápolnája.

Alexandra Pavlovna József nádor első felesége, az orosz cár leánya, Szentpéterváron született 1783-ban, 1800-ban, esküvője után költözött Budára. Sétakocsizás közben került Ürömre, nagyon megszerette és férje megvásárolta számára, nyaralókastélyt terveztek ide. A sors azonban közbeszólt, 1801 tavaszán Alexandra Pavlovnának kislánya született, aki még aznap meghalt, és néhány napra rá édesanyja is követte. Kívánsága volt, hogy Ürömön temessék el. Sírkápolnája 1802-ben épült copf-klasszicista stílusban. A kápolnához itt lakó pravoszláv pap és énekesek is tartoztak. A pravoszláv közösség halottait a kápolna kertjében temette el, a sírkövek mindkét oldalán van írás, elöl cirill betűs orosz, hátulján gót betűs német.
Az 1981-ben történt betörés után Alexandra Pavlovna koporsóját biztonsági okokból a budai Vár Nádor kriptájába szállították. 2004. szeptemberére a sírkápolna teljes műemléki és biztonságtechnikai felújítása befejeződött, környékét parkosították és az orosz pravoszláv egyház szertartása szerinti ünnepélyes visszatemetésre 2004. szeptember 11-én került sor. Istentisztelet szombaton délelött 10 órakor van.
A falunak is meglehetősen gazdag madárvilága van, a háztetőkön a házi rozsdafarkú, a kertekben számos más faj látható: balkáni gerle, nagy fakopáncs, molnárfecske, feketerigó, széncinege, seregély, házi veréb, mezei veréb, csicsörke, zöldike, szarka, szajkó.

D-3 állomás
Kálváriadomb

A terület 1974 óta helyi védelem alatt áll. Ennek ellenére több évtizeden át elhanyagolt környezetét nagy munkával kellett rendbehozni. Ezt a helybéliek 1999 és 2000-ben tették meg. A környéket kitisztították, korábban a stációkat helyenként karvastagságú ágak nőtték körül. Ma szép, parkszerű állapotban láthatjuk. Egy részét telepített fenyveserdő borítja, azonban megmaradt a hajdani molyhos tölgyes bokorerdő maradványa, a tisztásokon a lejtősztyepprét növényzet felismerhető. Gyakoribb fajok a molyhos tölgy, közönséges cickafark, vajszínű ördögszem. A talaj borítása alól helyenként kibukkan a felső eocén korú, kb. 35 millió évvel ezelött képződött mészmárga. Az 1895-ben épült Kálvária szobrait helyi kőből készítették, a budakalászi (ma is bányászott) pleisztocén korú édesvizi mészkövet és az Ezüsthegyről származó oligocén korú Hárshegyi Homokkövet használták. A Kálvária felújítása jórészt a kitelepített svábok adományaiból készült el 2001-ben, kérésüket tükrözi az új stációképek gótbetűs német felirata. A jobb és baloldali keresztek eléggé épen maradtak meg, míg a középső megroggyant keresztet helyreállították és a korábbi fém korpusz helyett az új már műkőből készült.

A Dózsa György útról az utolsó ház után kell letérni a hídhoz vezető gyalogútra.

D-4 állomás
Régi kőhíd

A régi falu alatt a Cigánypatakon átvezető állandó hidat a falu sváb lakói építették valamikor a XVIII. században. A helybéli laposkőből (felső eocén korú, 35 millió éves mészmárga) gondosan kirakott széles boltíves áthidalás a régi szekérúttal jól látható.
Továbbjutásra a mezőn átvezető szekérutat használjuk, mely a Mészégető utca és József nádor utca találkozásától indul.

D-5 állomás
Kisdomb (Kishegy)

A falu utolsó házai felett, a Kálváriától K-re, egy nagyobb bokros, füves terület található, melynek legmagasabb része a Kisdomb. Ez 1977 óta helyi védelem alatt áll - ennek ellenére néhány évvel ezelött a domb egy kisebb részére fél-egy méter vastagon földréteget terítettek rá, mely a védelmet indokló vegetációt károsította. A környezetében azonban megmaradt (és visszatelepülése a Kisdombra várható) a pusztafüves lejtősztyepprét értékes védett virágaival, ősi növénytársulásával. Első tavaszi virága a védett, sárgaszínű tavaszi hérics, májusban-júniusban virágzik a szintén sárga selymes boglárka és a lilás fészkű hangyabogáncs. Gyakori növényei még a szürke napvirág, pusztai csenkesz. A bokrok között főleg a galagonya fordul elő de sok még a rózsaféle (gyepürózsa), borbolya. A területen gyakoriak a gyíkok (fürge gyík, zöld gyík).
A Kisdombról és környékéről - ha van türelmünk leülni és nézelődni - sokféle madarat láthatunk, sokszor kőröznek nagyobb ragadozó madarak is a bokros-rétes terület fölött, leggyakrabban a vörös vércsék, de megjelenhet egerészölyv, karvaly vagy héja is, a nem ragadozó madarak közül az örvös galamb, balkáni gerle, füsti fecske, fekete rigó, kis poszáta, barátposzáta, szarka, mezei veréb, házi veréb, zöldike, tengelic, kenderike. Költő madár a területen a cigány csaláncsúcs és a tövisszúró gébics. A Kisdombon és környékén, ahol ez a gyéren bokros, füves terület van, időnként ma is feltünnek kisebb legeltetett juh és kecskenyájak.
A területen jól megfigyelhető a lapos mészkődombokra jellemző vékony talajtakaró (max. néhány tíz cm), a meszes fácieshez kötött sötét színű rendzina talaj. A talaj alól mindenütt kibukkan a mészkő felszíne.

D-6 állomás
(2004-ben a gázmassza elszállítása miatt a kőfejtőt ideiglenesen lezárták, nem látogatható)
Csókavár, kőfejtő

A Péterhegy ÉNY-i tövében lévő aránylag kis területű, de mély, kerek kőbányát a meredek falak üregeiben még néhány évtizede is tömegesen élő csókákról nevezik a helybéliek Csókavárnak. Említették még Kráterbánya, Visszhangbánya, vagy ürömi Amfiteátrum néven is. Sajnos a napi sajtóból is jól ismert a hely: itt található az a nagytömegű mérgező gázmassza, amelytől való megtisztítása országos probléma. Látható még a mélyebb szintekre levezető egykori szerpentinút nyoma is.
Itt elsősorban a felső triász Dachsteini Mészkő fordul elő (kora kb. 220 millió év). A mészkő fehér, tömeges megjelenésű, gyakorlatilag rétegzetlen. A kőzet breccsás szövete nagyítóval, gyakran szabadszemmel is látható. Ősmaradványt általában nem találunk itt. A Dachsteini Mészkövet a bánya bejárati részén látható eocén korú sárga, meszes agyagtól vető választja el. A bányaudvar ÉNY-i falán vízszintes rovátkoltság látható a sík kőzetfalon. Ez egy vetőlap, vetőtükör, melynek síkjában a horizontális tektonikai mozgás nyomát mutató vetőkarcok jól láthatók. A vető síkja közel K-NY irányú. A Csókavártól NY-ra lévő szántott domboldalt ma is Mészégetőnek hívják, az itt bányászott Dachsteini Mészkövet helyben égették.

A Csókavári kőfejtőtől K-re az erdő sarkánál a lakóparkhoz közel vezet fel az erdőbe az az ösvény, mely a gerincen vezető útba torkollik.

D-7 állomás
Péterhegy É-i lejtője, növényvilága.

A gerincen végigvezető ösvény ma is Budapest és Üröm határa, melyet 1873-ban jelöltek ki, ezt árok és az 1878-as évszámmal (nehezen olvasható, esetleg 1873) állított határkövek jelzik.
A területet jórészt feketefenyő (a hegy tetején erdei fenyő) borítja. Ezek tájidegen fajok itt, a talaj gyors megkötésére aránylag későn telepítették. A fenyves azonban erősen kiritkult, sok kisebb-nagyobb tisztás van közötte, ahol az eredeti pusztafüves lejtősztyepprét növényvilága megmaradt, több védett fajnak adva túlélési lehetőséget, pl.: árlevelű len, hangyabogáncs, sadler imola, sárga kövirózsa, vagy ahol vastagabb a lösztakaró ott gyakori a vetővirág.
A lejtősztyepprét uralkodó növényfajai a következők: szürke napvirág, közönséges cickafark, ebfojtó müge, pusztai csenkesz, egybibés galagonya, borbolya, gyepürózsa, ostormén(fa), stb.

A gerincutat az antennák és kerítésük elött talán 100 m-el levezető ösvényen elhagyjuk, és a lakóparkon keresztül a Fülemüle utcán végig menve kijutunk a meredek aszfaltos útra, mely Csillaghegyről vezet fel Ürömbe. Ennek az útnak a túloldalán kis parkoló található, végén kitéve a természetvédelmi területet jelző tábla. Innen kell a kőfejtőbe bemennünk.

D-8 állomás
Rókahegy, Természetvédelmi Terület, a kőfejtő legfelső udvara

A hatalmas bányaudvar a felső triász korú (kb. 220 millió éves) Dachsteini Mészkő feltárása. A mészkő fehér színű, rétegzetlen, tömeges megjelenésű. Breccsás szövete nagyítóval, sokszor szabadszemmel is látható. A feltárás teteje felé számos, egykor felszín alatti karsztos jelenség tűnik fel. Az eredetileg sekélytengeri üledékként lerakódott triász mészkő karsztos oldással bővített üregeiben helyenként szárazföldi eredetű agyagos kőzet látható (színe általában vörös, sárga, barna). Másutt az üregeket breccsás törmelék tölti ki, mely a triász mészkő karsztos felszínére és mélyedéseiben rakódott le a közeli sziklapartok lepusztulásából, hosszabb-rövidebb szállitás után. A breccsás üledékkitöltés valószínű a felső eocénben (35 millió éve) történt, a szárazföldi agyagok kora feltehetően szintén hasonló.
A karsztos formák között a hévizes oldással kialakult karsztos üstök egész csoportja látható. Ezek korábban barlangok voltak, amelyeket azonban még a kőbánya művelése során kirobbantottak. Az üstök környezetében erősen limonitosodott a mészkő (rozsdabarna színű).
A Dachsteini Mészkő breccsássága ellenére igen szilárd, a breccsásodás és cementáció után további tektonikai hatások érték, amit hasadékok és vetők jelenléte bizonyít. A hasadék jellegű törések falára többnyire kalcit vált ki, esetenként igen szép kristályokat formálva, hasadékkitöltésként.
A bányaudvarról a parkolóhoz vezető út elején a triász mellett fiatalabb kőzetek is láthatók: a Dachsteini Mészkövet vető választja el a 35 millió éve lerakódott felsőeocén Nummulites-es Szépvölgyi Mészkőtől. Ez sárgásabb színű, durvább szövetű, jórészt mészvázú ősmaradványok apró törmelékéből épül fel, Nummulites maradványok ritkán láthatók. Egy következő vető mellett már oligocén került az eocén mellé, valószínűleg a fiatalabb oligocén (30 millió éves) Kiscelli Agyag látható. (A vetők síkja mentén a nagy földképző erők hatására két különböző kőzettömeg mozog egymáshoz képest, így kerülhetnek egymás mellé eredetileg térben és időben igen eltérő kőzetek.)
A kőfejtő számos pontjáról gyönyörű kilátás nyílik. A kőfejtők város felőli oldalán jól kiépített ösvényeken le lehet jutni a mélyebben lévő udvarokhoz is.

Továbbjutás két úton lehetséges: vagy visszamegyünk a kis parkolóba és az aszfaltos úton jutunk be a faluba, vagy a bányán belüli ösvényen felmászunk a hegytetőre, és onnan térünk vissza az aszfaltos Rókahegyi útra, ez a szebb út, azonban a jelenleg folyó lakópark építkezései miatt az átjárhatóság bizonytalan. A Rókahegyi útról a működő nagy laposkő bánya után a dombra felmehetünk a temető kapunál lévő kis parkolóból, vagy az elhagyott kis kőfejtő a közvetlenül a Péterhegyi úttal szemben induló ösvényen érhető el.

D-9 állomás
Laposkő, elhagyott kőfejtő

A meredek falú kisebb kőfejtő az "ürömi laposkövet" tárja fel. Jól rétegzett, pados, kemény, erősen meszes márga, színe sárgás-barnás, durvaszemcsés. A kőzet felső eocén korú (35 millió éves), jellegzetes ősmaradványai elég ritkák. A földről felvett kődarabokon sokszor könnyebben észrevehetők az ősmaradványok, mint a frissen tört felületen. Ennek az az oka, hogy az időjárásnak kitett felszíneken a keményebb szemcsék kipreparálódnak, a lágyabb anyagok erősebben kikopnak. Helyenként megfigyelhetők ennek a kőzetnek jellegzetes ősmaradványai (nagyítóval jobban látszanak) a nagyforaminiferák (Nummulites, Discocyclina), a vörös algák (Lithothamnium), Bryozoák. Az algák és nagyforaminiferák jelenléte olyan vízmélységet jelez a kőzet lerakódási helyéül, ahol még jutott le fény a növényi asszimilációhoz, azaz 30-40 m-nél sekélyebbet.
A laposkőből építették a régi ürömi házak falait is, ma inkább csak kerítésnek, lábazatnak, járdának fejtik.
A kőfejtő feletti dombon további kisebb bányászkodás nyomai láthatók. A dombtetőről szép kilátás nyílik a Kevély vonulatra. A domb növényzete értékes, különösen egyedi a számos rózsafaj megjelenése, legalább négy-öt, szemben a másutt levő egyetlen gyepürózsa fajtól. Leggyakoribb bokor az egybibés galagonya. Tavasszal a mező kék a fürtös gyöngyikétől nyáron gyönyörű sötét rózsaszín az ékes vasvirág tömegétől. Védett növényfajok pl. a tavaszi hérics, árlevelű len, borzas szulák

D-10 állomás
(a víznyelő megközelíthetősége bizonytalan, a közúttól magánterületek választják el)
Ürömi víznyelő

Ez Budapest környékének egyetlen aktív víznyelője. Minden víznyelő országosan védett! Vízgyüjtő területe kb. 1 km2, ennek mélypontja a víznyelő összefolyó nyílása, mely az előző állomáson látott márgában van (felső eocén Bryozoás Márga, ürömi laposkő). Alatta a szintén felső eocén korú (35 millió éves) Szépvölgyi Mészkőben majd mélyebben a triász korú Dachsteini Mészkőben nagy barlangrendszer van igen keskeny járatokkal (ma már jórészt eltömődtek). A barlangot Leél-Őssy Sándor tárta fel 1950-ben, feltárt mélysége 35 m, hossza több mint 200 m. Legmélyebb pontja is még 25-30 m-rel a karsztvíz szintje fölött van. A víznyelő csak időszakosan működik, hóolvadás, nagy zivatarok esetén. A víznyelő egy aktív, ma is képződő, nagyobbodó barlang, a járatok tektonikai hasadékokhoz kötődnek.

D-11 állomás
Fő utca

Jellegzetes falukép: a rendkívül széles főutca, árokkal, középen széles füves területtel, melyet 2006-ban parkosítottak kövezett ösvényekkel, pihenőkkel. Ezt a térséget zárja le az utca közepén elhelyezkedő katolikus templom. Az út mindkét oldalán még számos régi, tornácos falusi ház maradt meg, régi kőkerítésekkel, kapukkal.
Északi útvonal
É-1 állomás
Ürömi Templomtér
azonos a D-1 állomással

É-2 állomás
Rákóczi utca

Régi neve Szőlő utca, ez a mai beépítettségen is látszik: az egykori szőlőknek mindig az alján épült a ház, így az utcának a hegy felöli oldalán vannak csak régi házak, látható a 15. számú házon az 1857-es évszám és a ház előtt a helyreállítot közkút, a szomszéd ház 1894-ben épült.

Az utca legvégén a falu határon felfelé indulva az utolsó háznál rövid balfelé tett "V" alakú kitérő után az elöbbi út nyomvonalán, egy bokorsor közepén kitisztított ösvényen jutunk fel az erdővel borított meredekre. A bokorsor a felső részen megszakad és a szőlőültetvényt kell keresztezni, majd ismét a bokorsorban indul tovább az ösvény egyenesen felfelé az erdőben.

É-3 állomás
Karsztbokorerdő

A meredek ösvény erdős-bokros növényzet között vezet, ilyen borítja a Kő-hegy és az Ezüst-hegy nagy részét. Ez a karsztbokorerdő jellegzetes flórája, a sajmeggyes - molyhos tölgyes növénytársulás. Az alacsonynövésű (max. 6-8 m magas) faszintben e két uralkodó faj mellett domináns még a virágos kőris, sok a mezei juhar, mezei szil, kevesebb a házi berkenye, közöttük áll néhány pusztulóban lévő fekete fenyő (ezeket a tájidegen fákat kb. 100 éve a talaj megkötése céljából telepítették ide). A bokorszint is változatos: ostorménfa, húsos és veresgyűrűsom, cserszömörce, egybibés galagonya, bibircses kecskerágó, gyepürózsa (a közönséges vadrózsa), sóskaborbolya, néhol fagyal. Ez a sajmeggyes - molyhos tölgyes növénytársulás valaha sokkal nagyobb területet borított, de helyét a szőlő foglalta el, miután környezeti igényük azonos, és évszázadok folyamán a szőlőtelepítések elsősorban a bokorerdők rovására történtek.
A hegyoldal feletti kisebb tisztás és környéke rendkívül fajgazdag virágokban, számos védett faj is gyakori, pl. az árlevelű len, sárga koronafürt, budai- vagy Sadler imola, és a fokozottan védett gyapjas gyűszűvirág. Apró, csak félméteres cserjék a cseplesz meggy és a gombos törpezanót, a védett bokros koronafürt. Egy-egy faj virágzásakor a réten egyetlen szín dominál, ez lehet a kék a hegyi lentől, sárga a tejoltó galajtól vagy az aranyfürttől, lila a védett hangyabogáncs és az imola fajoktól, vajszínű az Orlay-turbolyától, vagy sötétrózsaszín az ékes vasvirágtól. Embernél magasabb sárga virágzatával uralja a rétet néhány pompás ökörfarkkóró.

A rét fölötti meredek oldal szélén vezető úton felfelé röviden elérhető a kőbánya bejárata.

É-4 állomás
Ezüsthegyi bánya, újabban használt nevén Ezüstkevély

Hárshegyi Homokkő bánya. A kőzet nevét a legrégebben leírt lelőhelyéről a budai Hárshegyről kapta. Geológusok így különítik el a földtörténet során képződött számtalan másféle homokkőtől. Az Ezüsthegy és a Kőhegy egymástól különböző kőzettömegét a kettő közötti nyergen át húzódó ÉK-DNY-i irányú nagy törésvonal választja el. A kőbánya óriási kiterjedésével, magas falaival, változatos színű kőzeteivel csodálatos látványt nyújt. A feltárás teljes magassága kb. 25 m, a két bányaudvar azonban ezt osztja. A kőzet igen kemény homokkő, gyakori nagyobb kavicsokkal. Ezek anyaga sosem karbonátos, hanem kemény kvarc és kvarcit. A sokszínű kvarcit teszi színessé a kőzetet. A bányában alul és felül inkább apróbb kavicsos, szürke, barnás homokkő van, míg középtájon vannak durvábbszemű nagyobb kavicsos rétegek. A kőzetben ősmaradványt itt sosem találtak, a máshol talált néhány kagyló és csiga mutatja, hogy a kőzet sekély tengerben rakódott le. Oligocén (30 millió éves) korát települési viszonyai adják meg.
A homokkő és konglomerátum rendkívüli keménységét a kötőanyaga okozza, amely a kova (SiO2) kriptokristályos változata, a kalcedon. Ez utóvulkáni, kovagazdag forróvizes oldatokból vált ki, melyek a lyukacsos homokkövön átszivárogva ott kiváltak és a szemcséket összecementálták
A Hárshegyi Homokkő, a rátelepített fenyvessel együtt nagyon savanyú aljzat, sok mohafaj és zuzmó (pl. rénszarvas zuzmó) termőhelye. Ugyanakkor a vékony talajon kialakult mohaszőnyeg alatt, a sekélyen gyökerező fenyőkkel mikrorhizát alkot nagyon sok gombafaj (pl. a szemcsésnyelű fenyőtinorú).
Az Ezüsthegyen lévő Hárshegyi Homokövet fejtő bányák Üröm nevezetességei voltak: ebből a kőből kiváló minőségű malomköveket lehetett készíteni, és a falubeli kőfaragók mesterei voltak ennek. Ma is láthatunk néhol félbehagyott malomköveket. A falu ÉNY-i határán vezető gyalogösvényen jártak fel a bányákhoz. Üröm község középkori (Oerm - Üröm) neve is az őrlés szóra vezethető vissza. A kőbánya fölötti dombtető gyönyörű kilátással szolgál, a kőbánya bejáratától a piros túristajelzésen lehet megközelíteni, ez a jelzés vezet tovább a Nagykevély csúcsára.

A kőfejtő bejáratától a széles szekérúton lefelé elindulva, a Kő-hegy teteje és DNY-i lejtője a szekérút első nagyobb kanyarától jobbra elindulva közelíthető meg.

Az ösvények nehezen járhatók. A kőbánya bejáratától jobbra lévő kis ösvény felett van egy régi hármashatárkő 1823-as évszámmal és Üröm, Borosjenő és Kaláz felirattal.

É-5 állomás
Kőhegy és DNY-i lejtője

A szőlő ültetvények felett a meredek sziklafal kőzetei, illetve a hegyoldal növényzete egyaránt figyelemre méltóak. A legdélibb sziklákat felső triász (220 millió éves) karbonátos kőzetek építik fel. Legalul előfordul vékony sávban a breccsás szövetű karni Fődolomit, de már 1-2 m-rel feljebb átmegy a nóri Dachsteini Mészkőbe, mely szintén breccsás szövetű. Hasonló megjelenésük miatt még a szakemberek is sósav segítségével különítik el ezt a két kőzetet: 10%-os sósavban a mészkő (ha nem kovás akkor) pezseg, míg a dolomit nem.A triász kőzetekre nagy üledékhézaggal 35 millió éves felső eocén kőzetek települnek, a kétféle kőzet között szögdiszkordancia van: réteglapjaik szöget zárnak be egymással. Legalul egy durva törmelék van, ahol a sok alapanyagban az alatta lévő triász kőzetek kisebb-nagyobb darabjai találhatók. Felfelé a triász törmelék kezd elfogyni, megjelennek az eocén ősmaradványok, bekérgező vörös algák (Lithothamnium), apró Nummulites házak. A transzgressziós (egyre mélyülő tengeri) felső eocén rétegsor a következő: durva törmelék, breccsa, lithothamniumos mészmárga, Nummuliteszes mészkő (az egykori tenger mélysége nem haladta meg a 30-40 m-t). A mai Kőhegy tetején ennél fiatalabb kőzet nem maradt meg.
A Kőhegyet a talaj lepusztulásának megakadályozására tájidegen erdei és fekete fenyővel ültették be. Azonban az állomány erősen ritkult, nagy tisztásokkal. Ezekbe fokozatosan tér vissza az eredeti sajmeggyes, molyhostölgyes bokorerdő, sziklagyep, pusztafüves lejtősztyepprétek. Számos védett növényfaj is található itt: tavaszi hérics, borzas szulák, apró nőszirom, árlevelű len és tömegesen a környék egyetlen fokozotan védett növénye a gyapjas gyűszűvirág. Gyakori növények a pirosló here, bérci here, a közönséges hegyi len,Orlay-turbolya, tejoltó galaj, egybibés galagonya, sajmeggy, borbolya, gyepürózsa, stb.
A Kőhegy és az Ezüsthegy (É-4 és É-5 állomások) a Nagykevély nagyobb kiterjedésű erdőihez és kopárosaihoz csatlakozó terület, így madárvilága is hasonló ahhoz: a hegy alatti szőlő és gyümölcsös felett gyakran köröznek ragadozók, így a héja, karvaly, egerészölyv, vörös vércse, kabasólyom. A bokrosokban látni - hallani a fácánokat. Egyéb madarak közül gyakoribbak a nagy fakopáncs, erdei pityer, vörösbegy, házi rozsdafarkú, fekete rigó, kis poszáta, barátposzáta, csilpcsalp füzike, kék cinege, széncinege, csuszka, sárgarigó, szajkó, szarka, erdei pinty, meggyvágó, citromsármány, mezei pacsirta, kakukk, sárgarigó.

A Kő-hegyről vagy a bevezető ösvényen vissza térünk a széles szekérútra, vagy a hegygerincen végigvezető útról a fiatal, eléggé foghíjas fenyvesen át K-i irányban érhetjük el a szekérutat ismét. Ez levezet a Budakalász - Üröm országútra, melyen bejutunk a faluba. Közvetlenül a Jumbó kemping alatt letérve a szépen díszburkolattal kövezett Jókai utcába jutunk.

É-6 állomás
Jókai utca, "Pincetelep"

Diófa utca, Jókai utca, Rákóczi köz és Budakalászi út által határolt terület az egykori "Pincetelep": lakóházak, régi pincék és présházak hangulatosan elrendezett sora, a 2004-ben felújításra került kis kápolna mely 1821-ben már állt. Visszatérve a Budakalászi útra az ősi, laposkőből épített boltíves pincékben található Öreg Sváb vendéglő kínál látnivalót (sőt felfrissülést!).

[Egy korábbi állomás a Határkő volt 1806-os évszámmal, azonban a követ 2004-ben ellopták.
Három oldalán az Üröm, Kalász és Békásmegyer felirat volt olvasható. Ezen a ponton van ma is Üröm, Budakalász és Budapest határainak találkozása.]

É-7 állomás
Diófa utca, Iskola utca

A park fölött a Polgármesteri Hivatal épülete a XIX. sz. elején épült, József Nádor dézsmaháza volt. A park melletti "Hegyalja vendéglő" és a ma Kossuth Lajos emléktáblával is jelzett és róla elnevezett Közösségi Ház épületei már a világháború elötti években is a falu népének "szórakozását" szolgálták, mint vendéglő és kávézó. Az Iskola utca mai dísze az Építészeti Nívódíjjal kitüntetett iskolaépület (tervezője Csernus Lőrinc).

Kapcsolódó fórum téma

Belépés, regisztráció
Honlapunk adatai
  • 4 382 regisztrált felhasználó
  • 2 050 hírlevél előfizető
  • 308 természetjáró szervezet
  • 2 277 turistaút szakasz
  • 12 795 km turistaút
  • 96 túramozgalom
  • 2 933 túramozgalom teljesítő
  • 57 esemény
  • 2 164 megjelent cikk, hír
  • 210 belső oldal
  • 1 793 egyéb dokumentum
Eseménynaptár
Hírlevél

captcha

Keresés
Címkefelhő
Kövess minket!
RSS  Facebook Twitter